Lilith Öröksége

    Amikor először láttuk Lilithet odakint erősen hullott a hó. November másodika volt, ezt a dátumot sosem felejtjük el! Otthona csodás volt, zsúfoltan tele képekkel és burjánzó növényekkel, melyek az édenkertet juttatták az eszünkbe. Démoni erő, hatotta át, főleg amikor a művészetről beszélt. Imádtuk a történeteit hallgatni!  Anekdotáiból kiderült, hogy mindenhol járt, fura mintha évszázadokat élt volna át. Ha belépett egy terembe, a figyelem egyből rá irányult. Kifinomult ízlése az emberek érdeklődését felkeltette, jelenség volt. Mindenki azt kérdezte, ki ez a nő, nagyon sok rajongója és irigye volt! Szenvedélyes öltözködő volt, piros szín, hozzá illő króm vörös blézer, rendezett haj.

Beszélgetéseiből kiderült, hogy az Évákat nem szereti, pedig szép név. Tudtuk valamely volt párjának a szívét egy Éva rabolta el. Erős és büszke nő volt tele titokzatossággal.

 Egy festményt nézett, a hangja elcsuklott, megtorpant és azt mondta, hogy a festő stílusa az első férjére emlékezteti. Tényleg hány férje volt? Két férfiról beszélt, de a többi az életében?

     Lilith már nem lehet köztünk, de rengeteg csodálója, és követője sohasem feledi.

Neve örökre fenn marad! Sosem felejtjük el, főleg azokat a hétvégéket, melyeket nála töltöttünk, mely olyan volt, mint a Paradicsom!

 Meleg szeretettel gondol rá hét fiatal csodálója és mindenki, aki ismerte, és aki nem, őt is szeretettel várjuk megemlékezésére és hagyatékai közé az Ari Kupsus Galériában.

     A Lilith Öröksége egy festőnőkből álló művészeti csoport, melynek tagjai:

Czimbalmos Kozma Andrea, Erdélyi Emese, Fajgerné Dudás Andrea Júlia, Jagicza Patrícia, Kusovszky Bea, Margit Zsófia, Oláh Orsolya

 2012. október 30.-án az Ari Kupsus Galériában 14-18óráig a festőnők nyilvánosan festenek, ahol az elveszett hagyatékot az örökkévalóságnak dokumentálják. Így az alkotói folyamatba is betekintést nyerhetnek a kíváncsiskodók.

 A kiállítás 2012. november 13.-án, kedden 18 órakor nyílik.

A kiállítást megnyitja Karafiáth Orsolya, költő, fordító, publicista, énekesnő

A régi ráma szélén por pihen.

Keret egy rég elhamvadt archoz.

 Leégett gyertyák fénye jelzi:

a látvány ott van, új fény felé ha tartod.

Kirajzolódik benned egy halott nő,

és felruház lassan magával.

Azt mondja: itt a brossom, gyöngysorom.

Tetszel neki. S számodra ő: hibátlan.

Haja hogy omlik! Halott csendélet,

zizegne száradó virágcsokor.

Megdermedt benne a lebegés.

Hozzád mozdul – s te nem csodálkozol.

Márványban, porcelánban, fényben.

Ólomkristályban, mindenféle árnyban.

A bútorokban látod, mellé is ülhetsz.

Kelmék, redők. Egy belső szobában.

Szeretettel meghívjuk Önt

Z. Szabó Zoltán

kiállításának megnyitójára,

amelyet az iszkaszentgyörgyi Amadé-Bajzáth-Pappenheim kastélyban

2012. szeptember 5.-én (szerdán) , 6 órakor tartunk.

A kiállítás 2012. szeptember 30-ig tekinthető meg.

A kiállítás megnyitó része a délután 4 órakor kezdődő ünnepségnek, amelynek keretében Őexcellenciája Sauli Niinistö, a Finn Köztársaság elnöke megnyitja a finn múzeumot. A kiállítás megnyitója után Gobi Rita koreográfus és táncegyüttese kortárs tánc bemutatóját a kastely kertben tekintheti meg a közönség.

Szeretettel meghívjuk Önt

Michael Milburn Foster

kiállításának megnyitójára,

amelyet az Ari Kupsus Galériában (Bródy Sándor utca 23/b, Budapest 1088 )

2012. augusztus 8-én (szerdán) , 6 és 8 óra között tartunk.

A kiállítás 2012. augusztus 31-ig tekinthető meg.

Szeretettel meghívjuk Önt

Orr Máté

kiállításának megnyitójára,

amelyet az Ari Kupsus Galériában (Bródy Sándor utca 23/b, Budapest 1088 )

2012. júli 4-én (szerdán) , 6 és 8 óra között tartunk.

A kiállítás 2012. júli 19-ig tekinthető meg.

Szeretettel meghívjuk Önt

művésztelepünk

kiállításának megnyitójára,

amelyet az iszkaszentgyörgyi Amadé-Bajzáth-Pappenheim kastély Vörös Teraszán

2012. június 30-án, 5 órakor tartunk.

A művésztelep támogatója az iszkaszentgyörgyi önkormányzat és Gáll Attila polgármester.

A kiállítás megnyitója után egy kis koncertet tartunk a Művelődési Házban, amelynek fő eseménye a veszprémi Kossuth Lajos Általános Iskola tehetséges énekeseinek műsora lesz.

Yan Yeresko

kiállítása

 az Ari Kupsus Galériában (Bródy Sándor utca 23/b, Budapest 1088 )

Megnyitó: 2012. május 30-án (szerdán), 6 és 8 óra között tartunk.

A kiállítás június 22-ig tekinthető meg.

Yan Yeresko 1982-ben született Minszkben, Fehéroroszországban. A minszki képzőművészeti Akadémia elvégzése után Magyarországra jött feleségével, a szintén festőművész, Nadya Hadunnal, és itt is diplomát szereztek a budapesti Képzőművészeti Egyetemen. Lírai gondolatokban, gazdag műveikben eredeti hazájuk művészi és kulturális hagyományát az új otthonuk által ihletett motívumokkal ötvözik.

Yeresko geometriai ellentéteket felvonultató figurái feloldódnak színes, egyszerre urbánus és természeti világukban. Érzelemdús csendéletein a ragyogó festékfoltok gyakran állnak össze felismerhető figurákat idéző formákká, bár létük esetlegesnek tűnhet.

Új képei dekoratív festésmódjának végét jelentik. Korlátozza az egy festményen használt, jellemzően meleg, színek körét, leginkább a barna különböző árnyalatait alkalmazza. Eredeti otthonához, Fehéroroszországhoz kötődő érzéseit fejezi ki számára ez a szín, amelynek hangsúlyos használata jelzi Yan új célját, hogy kulturális és stiláris értelemben visszataláljon gyökereihez és kifejlessze saját stílusát, festésmódját. Művészetének fundamentumáról építkezik újra, ugyanakkor nem számol le véglegesen korábbi munkáit befolyásoló hatásokkal sem. A számtalan követhető út, lehetőség ámulatában szinte elvesző festőnek most újra belső énje, személyes hangja kerül előtérbe. Yan folyamatosan újragondolja művészetét és továbbtanítja, fejleszti magát. A művészi fejlődés vágya hajtja, arra törekszik, hogy mindinkább „minőségi” művészetet művelhessen. Témái közül azonban nem egy újra és újra visszatér: Yant szüntelenül foglalkoztatja a már említett hagyományok, a közös múlt kérdése, a vallás és a művész kapcsolata illetve maga az emberi szépség.

Új művein mind alakokat láthatunk. Női aktokat és színekbe burkolt portrékat, utóbbiak érzelmeket jelenítenek meg, sűrítenek magukba, ezeket az alakokat Yan képzelete hívta életre. A kiállítás festményeinek másik körét alkotják a valós személyekről festett férfiportrék illetve a számára új, izgalmas témát, egy tűzoltózenekart ábrázoló képei. Utóbbi téma mind formailag, mind tartalmilag vonzotta Yant: egyrészt érdekesnek tartja a rézfúvós hangszerek különös formáját, amelyek véleménye szerint szinte szürrealista képi elemként hatnak. Másrészt ezek a képek felvetik az állam hatalmi reprezentációjának kérdését is.

Yan művészetének egyensúlya ebben az egyszerre személyes és kollektív, lokális és globális gondolkodásban rejlik.

A kiállításnak otthont adó galéria tulajdonosa, Ari S. Kupsus finn vállalkozó nevét viseli, aki 11 éve él Magyarországon, és Budapesten számos, fiatal zenészek és képzőművészek támogatására alakult jótékonysági program működtetéséhez kapcsolódik a neve. A galéria kortárs művészek alkotásaiból rendez kiállításokat antik környezetben, 19. századi bútorok és régiségek között.

Szeretettel meghívja Önt

Horváth Kinga

Barcsay-díjas grafikusművész

kiállításának megnyitójára,

amelyet 2012. április 17-én, kedden

18 órakor tartunk

az Ari Kupsus Gallery - Graphics-ban (1084 Budapest, Német utca 2. 1/7).

A kiállítást Nagy Gábor, Munkácsy-díjas képzőművész nyitja meg.

A kiállítás május 31-ig lesz látható.

Nyitva tartás: szerda, csütörtök: 13:00-18:30. Egyéb időpontban bejelentkezés alapján.

Horváth Kinga: Összekötő, 2004, aquatinta, 25x36 cm

________________Ari Kupsus Gallery________________

GRAPHICS

amelyet az Ari Kupsus Galériában (Bródy Sándor utca 23/b, Budapest 1088 )

2012.február 29-én (szerdán) , 6 és 8 óra között tartunk.

A kiállítást Sőregi-Vilén Éva, a finn nagykövet felesége nyitja meg.

A kiállítás 2012. március 23-ig tekinthető meg.

Nadya Hadun: Fiúk az utcánkból, vegyes technika, vászon,100x75 cm, 2012.

A bor szállítója: Sümegi Keller Kft.

Sőregi-Vilén Éva:

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaink! Nagy szeretettel köszöntök mindenkit ezen a számomra is igen különleges estén. Különleges nekem ez az este, hiszen nem csak egy kiállítás megnyitására kértek fel, hanem annak a művésznek a kiállítás megnyitójára, akinek ha minden igaz, én vagyok a legnagyobb gyűjtője. Nadya Hadunnal egy speciális kapcsolat köt össze bennünket: mikor először láttam a képeit: számomra szerelem volt az első látásra. Olyan közel éreztem Nadya világát magamhoz, hogy megkértem őt arra is, képei legyenek jelen életem egyik legfontosabb napján, és valóban, az ő képei vettek minket körül az esküvőmön is.

Hogy miért áll hozzám oly közel a művészete? A képek melankóliájában magamra ismerek. Szeretem a finoman keveredő stílusát. Az olykor előbukkanó szláv elemeit. Az alakjai sejtelmes arckifejezését. Az alakok arcán ülő csendességet és fenségességet. Szeretem a képein azt, ami nincs kimondva, a kimondatlant, a finom szimbólumokat. (Apropó. Ugye látták a bejáratnál a várandós női alak tenyerében a tojást? Finom utalás ez a szinte minden népnél fellelhető termékenység szimbólumra, az életre, születésre, újjászületésre. Tegnap volt egyébként a finn teremtés-mítosz, a Kalevala napja. A Kalevala is gyakorlatilag egy tojás képével indul, amelyből végül megszületik az egész világ.

Én személy szerint nagy érdeklődéssel figyelem azt az ívet, amit Nadya eddigi munkássága húzott. Az első munkákon, amelyeket először láttam, a jellegzetes női alakok még erőteljesebb szláv vonásokkal rendelkeztek, férfias kontrasztokkal, gyakran háborús elemekkel. Aztán a hölgyek megváltoztak: kinyíltak, provokatívabb, egyre nyíltabb érzelmek ültek az arcukra. Most viszont, a legutolsó sorozatban teljesen új témák, új szereplők jelentek meg: idősek és fiatalok, gyermekek és férfiak is visszanéznek ránk ebből a sajátos „fotóalbumból”.

Nadya új kiállítása az Ontológia címet kapta. Az ontológia a létezés tana, a létről szóló tudomány, egy filozófiai tanítás – a létről. Újdonság. Ezek a képek: felhívják figyelmünket a „világban-való-létünkre”.

„Minden a világon keletkezik, megszületik egy időre, aztán meghal. A művészet, mint egy árnyék, mint mindennek a földön az árnyéka, elgondolkodtat bennünket az idő gyors folyásáról.” – mondta Nadya Hadun, amikor ezekről a képekről beszélgettünk. „A képeimen lévő emberi alakok mintha megfagytak volna abban a várakozásban, hogy meglássa őket valaki, mintha megálltak volna egy pillanatra, vagy mintha az idő állt volna meg. Az idő túl gyorsan telik. De néha kell egy-egy pillanat, mikor megállunk, és elgondolkodunk, hova (!) ez a sietség.” Hogy mi a fontos az életünkben. Nadya hősei ezekre a lelki értékekre, emlékekre gondolnak.

Minden családban van egy régi fotóalbum, benne a család különböző generációiról, felmenőiről készült képek, a képeken a megélt évek emléke, és annak a tanúbizonysága, hogy milyen gyorsan pereg az élet, de azé is, hogy a szeretteink emlékezetében örökké élünk. Ez a visszatekintő, múltidéző kiállítás valójában az emberi lét értelmére, az életünk értelmére vonatkozó kérdéseket szegezi nekünk. Talán észre se vesszük az első pillanatban, hogy ez a törékeny, ifjú művész ezzel az új, retrospektív kollekciójával micsoda metafizikai kérdéseket feszeget…

Erre az idő-lét játékra rímel a kint látható triptichon-szerű hármas alkotás, amelyen az idős nő visszatekint korábbi, egyre elmosódóbb fiatal énjeire.

Másik kedvenc képem szintén az idő szimbolikájával játszik: a „Február 29-e” című. Talán nem is olyan véletlen, hogy ez a kiállítás éppen február 29-én nyílik meg, azon a ritka napon, amely csak négyévente, minden szökőévben fordul elő, egy sajátos, misztikus jelentéstartalmat adva mind a rendezvénynek, de legfőképpen a festménynek. Milyen hagyomány főződik ehhez a naphoz? Egy régi ír legenda szerint, az V. században St. Bridget panasszal fordult St Patrickhez, hogy a hölgyeknek túl soká kell várni arra, hogy a férfiak megkérjék őket, illetve, hogy a női nem nem lehet elég aktív a párválasztásban. A legenda szerint St. Patrick engedélyezte, hogy ezen a napon a nők kérjék férjül álmaik férfiját. Ez a legenda ír szerzetesek által Skóciába is átterjedt. A hagyomány szerint ezt a kérést lehetetlen volt visszautasítani, vagy ha mégis, a kiszemelt férjnek súlyos büntetést kellett fizetnie. Más források szerint a férfi köteles volt ilyenkor 12 pár kesztyűt venni a kérőjének, amelyek azt a szégyent kellett, hogy eltakarják, hogy a nőnek nincs jegygyűrűje! A siker biztosítása végett azonban a nőknek ilyenkor ajánlott volt piros színű alsószoknyát hordaniuk, biztosítva azt is, hogy annak egy része látható legyen a férfi számára, akit megkér. A képen megjelenő női alakok, bár piros alsószoknya nélkül, de erre a kézkérő aktusra készülnek. Ez a kedves szokás egyébként a férfi és a nő közötti klasszikus, tradicionális szerepeket hivatott ellensúlyozni olyan módon, ahogyan négyévente a szökőév év ellensúlyozza naptárunkat.

Nem szeretnék túl hosszan beszélni, gratulálok Nadya Hadunnak ehhez az izgalmas, múltidéző, komoly mélységekbe repítő kiállításához! Másrészt meleg szívvel köszönöm ennek a galéria alapítójának, a mindannyiunk által nagyra becsült Ari Kupsusnak, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy gyökeret vert Magyarországon, támogatja az olyan ifjú tehetségek pályafutásának elindulását, mint Nadya Hadun.

Hadya, gratulálok, Ari, köszönet neked!

_______Ari Kupsus Gallery______

GRAPHICS

Sulyok Gabriella

Munkácsy-díjas grafikusművész kiállítása

Az Ari Kuspsus Gallery - Graphics és a NaN-art

2012. február 21-jén nyitja meg Sulyok Gabriella kiállítását. Az ünnepélyes megnyitóra 18 órától kerül sor. A kiállítás április 12 -ig tekinthető meg, minden szerdán és csütörtökön 13 és 19 óra között.

Lélegző nádas 2006. 490x640 mm

Sulyok Gabriella 1964-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza és Barcsay Jenő növendékeként. 1965 és 1970 között Bagdadban élt és az Iraki Régészeti Múzeum munkatársaként működött. A Közel-Kelet mitológiája és az ott szerzett élmények hatása későbbi munkáin is visszaköszön. Hazatérte óta rézkarcokat és egyedi rajzokat készít, amelyeket számos díjjal elismertek (1991-ben Eötvös Alapítvány díja; 1996-ben Sopron Kultúrájáért díj; 2004-ben Munkácsy-díj; 2006-ban Szalay Lajos-díj…stb.)

Művei gyakran szerepelnek önálló és csoportos kiállításokon, valamint külföldön is több alkalommal kiállították őket (például a Nemzetközi Grafikai Biennálén Krakkóban és Pekingben, részt vett a Magyar képzőművészek vándorkiállításán Európa-szerte).

Munkássága nagyrészt szülővárosához, Sopronhoz kötődik, mai napig itt alkot műhelyében. Képeinek meghatározó eleme a táj, a honvágy keltette táj, amelyet ő “a Mindenség összességeként” definiál. Így gyakran kérdezik tőle, hogy felfogása természetelvű-e? Vallja, hogy:

“A teremtőerő kíváncsi szolgálója szeretnék lenni, a dolgok igaz természetének részese... A természet gazdagsága felülmúlhatalan, minden remekmű – a művészet egyetemes történetében – olyan, mint egy természeti képződmény: mélységes, gondolatgazdag, megrázó és rendíthetetlen.”

“Vallom, hogy a rajz erkölcsi tartás, hitvallás, vélemény.

Hiánya mindent elárul.

Nem imitálható.

Éles bizonyítéka jellemnek, arculatnak, tudásnak.

Nem szakmai kérdés, fontosabb: talpon maradás, hűség, tisztánlátás és bátorság.

A rajz: Jóra törekvés. [...]

A rajz a lényeghez vezető út.”

/Részlet Sulyok Gabriella Ars poeticájából 2007./

Az Ari Kupsus Galéria és a NaN-art Bt. (Nádas Alexandra, Barcsay-díjas (diplomás) grafikusművész, Nagy Gábor Munkácsy-díjas képzőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének nyugalmazott tanára) közös programot indít, amelynek sokoldalúságát bizonyítja, hogy része a művészet elméleti és gyakorlati területe is, és működését szalonszerű, nyitott műhely és galéria keretei között valósítja meg. Cél a képzőművészeti technikák sokoldalú bemutatása, értelmezése, döntően a grafika műfaján belül.

Nagy Gábor:

Marokba terelt mindenség

Sulyok Gabriella kiállítása

A megnyitóra készülődve, magam is elcsodálkoztam, hogy régi emlékeim, meghatározó élményeim közül, miért egy a hatvanas évek végén látott,,Vidos secas",(Szárazság) című brazil film visszatérő, szikáron fogalmazott emblematikus képsorai jelentek meg előttem. A sao-paolói film iskola, sajnos kevesek által ismert-megrendítő alkotása, önfeledt tudat alatti kapcsolatot hívott elő az idő távlatából, mely kapcsolat megidézése számomra rendkívül izgalmassá tette a felkészülést, és a találkozást, Sulyok Gabi teremtett világával.

A filmre való hivatkozásnak két meghatározó oka van. Valószínűsítem, hogy az egyik okot mindenki ismeri, Sulyok Gabi filmhez való több évtizedes kötődését, munkálkodását, valamint az általa készített kitűnő filmek hosszú sorát.

A másik ok kicsit rejtélyesebbnek tűnik. Az imént idézett film története egyszerű, és ugyanakkor szívszorító. A dél-amerikai hatalmas pampákon élő szegény földművesek a hosszantartó szárazság és vízhiány miatt földönfutóvá válnak, és a jobb jövő reményében útra kelnek. A film meghatározó, repetatívan visszatérő motívumai, egy elszáradt kórógomolyag, melyet a szűnni nem akaró forró szél kerget a síkságon, valamint egy szállításra használt rozoga kordé fájdalmas „zenei", nyikorgó kísérő hangja. A film a reménytelen drámai monotónia és a profán keresztút, költői megfogalmazása!

Úgy gondolom megérkeztünk! Megérkeztünk oda ahol a teremtés kínjait egy évtizedeket átívelő meditáció kísér, amely poézissel van átitatva.

Testetlen repedezett nyomok, sűrűsödő, ritkuló füstös áramlások, időtlen lebegő karcolatok, tétován bolyongó porladó gesztusok, anyagtalan füzér terek, áttetsző buroképítő, kívánkozik ki belőlünk a szegényes jelzők sora.

Sulyok türelmesen keresi az általa létre hozott ,,lélegző membrán vidék"égi, földi összekapcsolhatóságát, a kozmikus infúzió megragadását, egy galaktikus érrendszerhez való kötődését.

Határterületeken kalandozunk, az égig érő fák örvénylő vonzásában, repedezett, vonagló vonal artériák csapdájában.

Rések, hasadékok, ködök, párák váltogatják egymást ezeken a tájakon.

Marokba terelt mindenség, vagy egy köbdeciméter Genezis történet, ahol a születés és a halál közötti ,,rés" a lélek legnagyobb próbatétele. Tenyérnyi ősrobbanás, mely szelíd, kitartó érzékenységgel párosulva, égi térképet rekonstruál. Hatalmas próbatétel! A nézőpontok sokfélesége, a fölülemelkedés gesztusa átjárhatóvá teszi gondolatainkat,- a Sulyok teremtette ,,hálózaton keresztül"- a létezés rejtettebb régiói felé. Súlyos mondatok, de az életmű ebbe az irányba indított el minket.

Nem tehetem meg, hogy ne említsem meg a szavaidat, amit a rajzzal kapcsolatban ars poétika szinten megfogalmaztál.,,Vallom,hogy a rajz erkölcsi tartás, hitvallás, vélemény. Hiánya mindent elárul. Nem imitálható. Éles bizonyítéka jellemnek, arculatnak, tudásnak."..................,,A rajz és a rajzoló méltó a nagy kísérletre: a valóság lényegének, mélységének- a láthatatlannak is-megérintésére." ,,A rajz a lényeghez vezető út" Reményeim szerint a mondandóm elején említett párhuzam a világban sodródó kóróról, közelebb visz ezeknek a tenyérnyi csodáknak a megértéséhez, befogadásához.

A kiállítást tisztelettel ajánlom a figyelmükbe!

Nagy Gábor

festőművész

Szeretettel meghívjuk Önt
 
 
Orr Máté
 
"Dráma a konyhában"
 
 
című kiállításának megnyitójára,
 
 amelyet az Ari Kupsus Galériában (Bródy Sándor utca 23/b, Budapest 1088 )

2012.február 1-én , 6 és 8 óra közöt tartunk.

 A kiállítás 2012. február 24-ig tekinthető meg.

 
A kiállítást Jarmo Nieminen, finn műgyűjtő nyitja meg.

Jarmo Nieminen:

Nagyon boldog vagyok, és megtisztelőnek érzem, hogy felkértek erre az alkalomra, hogy megnyithassam Orr Máté kiállítását. Köszönöm a lehetőséget Arinak illetve Máténak.
 
Jól emlékszem a tavaly március másodikai estére – erősen havazott itt Budapesten.
Szerencsés voltam hogy itt lehettem ebben a meleg és otthonos galériában, ahol Orr Máté első önálló kiállítása nyílt. Nem voltam igazán lenyűgözve a festményektől,  de valami mégis zavart és nem  hagyott nyugodni. Bizonytalan voltam az ítéletemben és az első benyomásomban.

Azóta sok minden történt. Be kellett látnom, hogy a Máté munkáiról alkotott első benyomásom rossz volt.

Lépésről lépésre munkája teljesen magával ragadott. Festményei a mindennapi életem részévé lettek. Otthonom és munkahelyem falán is jelen vannak.  És mindig alig várom, hogy láthassam Máté újabb műveit.

Az elmúlt egy év során nagy szerencsének érzem, hogy megismerhettem magát az embert is, a festmények mögött.  Ez a rendkívül tehetséges, elszánt,  keményen dolgozó festő , és a melegszívű , meggondolt, pozitív gondolkodású fiatalember szintén meghódított.

Sokféle művészeti mozgalom van a világban.
Mondhatnánk, hogy Máté festményeiben sok különböző irányzat találkozik. Klasszikus, mágikus, kortárs és  fotorealista, ill. figuratív szürrealista stb.
Ha nekem kellene kategorizálni a művészetét egyszerűen Orrizmusnak hívnám.

Nekem a stílusa jelent többek között
-    egy olyan intellektuális, ösztönző játékot, ahol a néző szerepe, hogy az általa a mindennapi élethez kötődő tárgyakat nem mindennapi értelemben, illetve helyen lássa.
-    Egy olyan világot, ami a realitás és a fantázia között mozog
-    Sokféle értelmet, titokzatos rejtélyes tartalmat
-    Egy izgalmas játékot emberi és állati figurákkal, anyagokkal, formákkal, dimenziókkal, szimbólumokkal, színekkel, méretekkel, idővel és térrel.
-    Mesterien festett, jól kidolgozott motívumokat
-    Különleges festési technikát az optikai csalódás eléréséhez
-    Olyan munkákat, melyek megnevettetnek
-    Olyan témákat, melyeket könnyű feldolgozni

A kiállításra került  képek között vannak   mesteri részletességgel kidolgozott alakzatok, illetve egyszerűbb vonalvezetésű ábrák rendkívül izgalmas színkompozícióban, gyakran egyazon alkotáson belül.. A mesteri  játék ételekkel és evőeszközzel, arra sarkallja fantáziánkat, hogy a valóság és a fantáziavilág között mozogjunk. A szakszerűen elsajátított festési technika olyan optikai  illúziót kelt , mely kielégíti a néző étvágyát.

Máté tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetemen. Már ez előtt,  2010ben megkapta az Ari Kupsus Concert Társaság ösztöndíját, mint az egyik legtehetségesebb fiatal művész.

Egy év alatt végigkísértem Máté fejlődését, és tanúja voltam, hogyan gyarapszik. Őszintén mondhatom, hogy az előtte álló út tele lesz sikeres alkalmakkal.

Szeretném megköszönni Neked Ari, hogy olyan sokféleképpen támogatod Mátét, és hogy megrendezted ezt a nagyszerű kiállítást.  Nagyon izgatott vagyok, és ugyanakkor köszönettel tartozom, hogy itt lehetek most ezek között a rendkívüli műveid között Máté.

Ebben a jó hangulatban hivatalosan is megnyitom a kiállítást. Azt hiszem mindannyian egyetértünk, hogy a legjobb módja elismerésünket kifejezni, ha egy nagy tapssal köszöntjük Arit és legfőképpen Orr Mátét.

      _______Ari Kupsus Gallery______

GRAPHICS

és a

 *LEGUAN CAFE+BÁR*

Szeretettel meghívja Önt

*Takács Lídia*

grafikai kiállításának megnyitójára,

 amelyet csütörtökön 2012. január 26-én a* Leguan cafe+bárban* (VII
Budapest, Holló utca 11.-13.)

 7 órakor tartunk.

A kiállítás március 31-ig lesz látható.

Takács Lídia kiállítása az újonnan nyílt Ari Kupsus Gallery - Graphics
és
Nan-art Rajz-Tanoda és Grafikai Műhely

 diákprogramjának része.

A kiállítást Sáros András Miklós, a Kisképző tanára nyitja meg.

A megnyitón elhangzott beszéd:

Tisztelt Egybegyűltek, Hölgyeim és Uraim!

Ma este Takács Lídia kiállításának megnyitójára jöttünk össze. Aki csak vacsorázni jött, ráadásnak szintén résztvevője lehet e kis ünneplésnek.

Takács Lídia a Magyar Képzőművészeti Egyetem negyedéves, képgrafikus hallgatója. Kitűnő eredménnyel végezte művészeti középiskolai tanulmányait, az egyetemen is a legjobb előrehaladást és fejlődést mutatja.

Anatómiai tanulmányaiban, figurális munkáiban kiemelkedően magas színvonalat ért el. E kiállításon mégis egészen más jellegű munkáiból láthatunk bemutatót a felső szinten s a földszint hátsó öblében: tájképeket.

Tájak ezek, szemünkbe villanó, képzeletünkben felépülő kertrészletek, sejtelmes, szokatlan erejű átéléssel és átírással interpretált élmények. Némelyikük csak illó benyomást keltő foltkompozíciónak, vagy álomlátás lejegyzésének is tűnhetne. A képek nagyobb részt sokszorosító technikával – litográfiával és szerigraphiával – készültek, de pár pasztellképet is láthatunk.

Itt felsorakoztatott munkáin a lenyűgöző képi erő az idős mesterek higgadtságával, tisztánlátásával, summázó igazságsűrítményével fog meg bennünket. Önkéntelenül is választ keresünk rá, hogyan lehet valaki birtokában ilyen kiérlelt látásmódnak ilyen fiatalon.

Lídia szerencsés csillag alatt született, családi indíttatása és eddigi életpályája megadta számára a nyugodt, háborítatlan gyermek- és ifjúkori éveket. Úgy alakult eddigi élete, hogy jelenleg is ugyanaz a városi környezet veszi körül folyamatosan kisgyerek kora óta.

Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy láthattam vázlatkönyveit a kertekről – az évek óta látott, folyton változó környezet hiteles lejegyzéseit.

A sokat látott valóság újabb és újabb képi összefüggéseit, képi lényegét tárja elénk itteni grafikáin, melyek az apró gyorslejegyzések élményerejéből táplálkoznak. A leegyszerűsítés a mély élmény további lepárlását eredményezi, mely a képekből sallangtalanul és szívbemarkolóan árad felénk. A technikát magabiztosan uralja, többször is bátran elroncsolja az esetleges részleteket, hogy szabaddá váljon az összbenyomás.

Egy helyütt így ír tájairól, melyekből most kilencet megmutatott nekünk:

„Mindig is nagyon fontos volt számomra a táj, a tájkép. Két éve foglalkozom litográfiával és egy éve a tájképeken belül a kertekkel.

Meghatározó, hogy ablakomból mindig ugyanazt a kertet látom és láttam egész életemben, melynek lassú változását így követhettem; mely mindig ugyanaz, de mindig teljesen más az évszaktól vagy akár napszaktól függően. Belelátni ebbe a körülzárt világba, amely elszakadt valamilyen szinten a valóságtól (hortus conclusus), követni változásait fontos számomra; ezt a belső, nyugalmas atmoszférát próbálom megragadni.

A figurális ábrázolás pillanatnyi benyomás, tömény koncentráció, a tájkép ezzel szemben kitágított idő, inkább meditáció, szemlélődés. A figura nem hordoz nyugalmat, mert a formák ellentétük hangsúlyozása által alakulnak formává, a táj viszont ünnepélyesen egybeolvad a távlatban; a formák egymásban oltják ki feszültségüket. Ezek a képek személyes tárgyak, olyan helyeket örökítek meg, melyekhez gyakran visszatérek.”

(Eddig az idézet)

Tiszta fogalmazású, tartózkodó, mély igazságú mondatok. Fontosnak tartottam ezeket idézni, mert kiviláglik belőlük, hogy ezek a képi elvonatkoztatások megélt, folyamatosan újratáplált élményekből sarjadnak ki és nem spekulatív, felületes vagy átvett dolgok. Szavaiból tudatos, ambiciózus és tehetséges embert ismerhetünk meg.

Takács Lídia több életre is elegendő útravalóval gazdálkodhat s kívánom, hogy erős szárnycsapásaival mindig feljusson az emelő szelekkel azokba a magasságokba, ahonnan széles horizontot láthat be, és kívánom, hogy találjon rá a művészi kibontakozásra minden értelemben.

Önöknek pedig azt kívánom, hogy Lídia munkáiban találják meg örömüket, s a jövőben is találkozhassanak költői hangulatteremtésének újabb és újabb produktumaival. Biztosan állítom, hogy ma valódi értékekkel találkoztak, még ha  a világítás nincs is segítségükre.

A kiállítást megnyitom.

(Leguán Cafe+Bár, Budapest, 2012. január 26.)

Sáros András Miklós

___Ari Kupsus Gallery___

GRAPHICS




Szeretettel meghívjuk Önt
 
az új képzőművészeti galéria, az
 
 
Ari Kupsus Gallery - Graphics
 
és

NaN-art Rajz-Tanoda és Grafikai Műhely
 
 
ünnepélyes megnyitójára,
 
Német utca 2. I/7., Budapest 1084

2012. január 24-én este 6 és 8 óra között

Az új galériat és a műhelyt Pasi Pöysäri, a Finn Nagykövetszég Követ-Tanácsosa nyitja még

 

A galéria megnyitóját  Nagy Gábor és Nádas Alexandra a darmstadti "Druckkunst grenzenlos"

projekt keretében készült grafikai munkáinak kiállítása kíséri.

Nagy Gábor 1949-ben született Budapesten. Művészeti tanulmányait a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium festő szakán kezdte, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen folytatta. Az egyetem meghatározó szerepet kapott az életében, hiszen tanársegéd, majd adjunktus lett, s végül egyetemi docenssé nevezték ki.  1980-ban Munkácsy-díjat kapott, több meghatározó hazai és külföldi kiállítás elindítója és szervezője volt.  Szakmai pályája rendkívül sokszínű: egyik alapítója volt a Csongrádi Művésztelepnek, festő osztályt vezetett és tanszékvezetőként dolgozott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, valamint szervezője és résztvevője volt a Mezőtúri Alkotótelep festészeti kurzusának. 1974 óta több száz egyéni és csoportos kiállításon vett részt, Magyarországtól az Egyesült Államokig. Munkái megtalálhatók jelentős hazai és nemzetközi köz- és magángyűjteményekben. (Magyar Nemzeti Galéria, Aacheni Ludwig Múzeum). 2010-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt díjával, 2011-ben a Druckkunst grenzenlos projekt németországi ösztöndíjával tüntették ki.

Nádas Alexandra 1974-ben született Budapesten. A budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanult, majd diplomáját a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika tanszékén szerezte.  2000-től számos önálló kiállításon vett részt Európa szerte. Olyan díjakat tudhat magáénak, mint a Savoyai Jenő Alapítvány Díja, Barcsay Jenő Alapítvány Díja, Gara Arnold Díj, a Szombathelyi Képzőművészeti Biennále díja, valamint a Druckkunst grenzenlos projekt németországi ösztöndíja.

A két művész gondolatai a kiállításról:

"A kiállítás meghatározó alapélménye a táj, a tér, az épített és lehatárolt terekben rejlő tartalmi, kifejezési lehetőségek képi megfogalmazása. A megjelölt és választott táj, alig hallható lélegzetvételét megragadni és életteli formává nemesíteni, talán ez a legfontosabb törekvése, üzenete a két alkotónak.

Sajátos képi rendszerek megfogalmazására adnak inspirációt, lehetőséget azok a különös kisugárzású helyek, amelyek titokzatos, spirituális tartalmak hordozói.

Ezeknek a sokszor megfoghatatlan érzéseknek, tárgyiasult lenyomatait adja közre ez a kiállítás."

Az Ari Kupsus Galéria 2011. december 8-án nyitja meg Kiss Viktória kiállítását a budapesti Le Meridien hotel Le Bourbon szalonjában. A kiállítás december 30-ig tekinthető meg. Az ünnepélyes megnyitóra december 8-án 20.30 órától kerül sor, melyet az Ari S. Kupsus Salon Concert Society által bemutatott jótékonysági koncert előz meg. Az Ari S. Kupsus Salon Concert Society egy finn non-profit jótékonysági szervezet, melyet Ari S. Kupsus alapított 1996-ban, Helsinkiben a fiatal és tehetséges klasszikus zenészek, valamint a Magyar Képzőművészeti Egyetem diákjainak támogatására.

Kiss Viktória 1988-ban született Nagyatádon. A Pécsi Művészeti Szakközépiskolában tanult, jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakának végzős hallgatója. 2006-tól több jelentős csoportos kiállításon is részt vett, majd 2011-ben sor került az „Egymást találjuk” című egyéni kiállítására is. Fiatal kora ellenére olyan díjakat mondhat magáénak, mint az Amadeus Művészeti Alapítvány, Műgyűjtők Klubja egyszeri alkotói ösztöndíja, az Art Expo Mova díja, Ő Exellenciája  Jari Vilén-díja Ari Kupsus Gallery által, valamint a Cafe Mood-díj, és Ari S. Kuspus „Debut” kiállítás díja.

Kiss Viktória az alábbi módon jellemzi művészetét:

„Figuratív képeimet leginkább személyes élményeim és emlékeim inspirálják. Megélt szituációk, amiket aztán feldolgozva egy sűrű összetett kompozíciót produkálnak. A festményeket kisebb vázlatok, színes rajzok rajzkollázsok előzik meg. Általában olajfestékkel festek vászonra, hasonló arányban nagyobb méretű papírra olajjal, illetve szénnel és színes olajpasztellel. Narratív, érzelmi festészetem meglehetősen markáns rajzos, tüzes színekkel kidolgozva. A díszítő elemek az ornamentika nagy odaadással készülnek, domináns szerephez jutnak, ami néha szemben áll a kezek  vagy más részlet befejezetlenségével.”

A kiállításnak otthont adó Le Meridien szálloda Budapesten, a belváros szívében áll, pár perces sétára a Dunától. Az ötcsillagos luxusszálloda leginkább klasszikus eleganciájáról, kényelméről, kivételes konyhájáról és magas színvonalú kiszolgálásáról híresült el. A Le Bourbon étterem többszörösen elnyerte a "Budapest legjobbja" díjat. A Le Meridien együttműködése az Ari Kupsus Galériával már 3 éve tart, közös projektjeik mind sikeresnek bizonyultak.  A z Ari S. Kupsus Salon Concert Society által bemutatott jótékonysági koncert és Kiss Viktória kiállítása a budapesti Finn hetek részét képezik, melyek az igazi  finn Mikulás Északi-sarkról Budapestre való érkezését ünneplik. A Mikulás a Le Meridien luxusszálloda vendégszeretetét élvezheti budapesti tartózkodása alatt.

Michel Milburn Foster "Magyar Táncosok" című kiállítása december 7-től látható a Nemzeti Táncszínházban.

Dr. Mandy Judit beszéde a megnyitón:

Michael-vel több, mint egy éve találkoztunk, s azóta rengeteg beszélgetést folytattunk. Témánk általában a művészet volt-különösképp a festményei. Ez számomra a kapcsolatunk kezdetétől fontos volt, mindig arra gondoltam, hogyan is viszonyulhatnék hozzá – hiszen ő a festés mestere, én a szavaké. Ám, mikor először láttam a képeit, szavaim cserben hagytak. Folyton csak azt hajtogattam: “bájos”, “gyönyörű”. Ezek a szavak hiába fejezték ki érzéseim, tudtam, hogy amit érezek –és látok- az ennél több. Csak nem tudtam, hogyan fejezzem ki. Úgy gondolom, nekünk, akik nem vagyunk művészek, ez egy ismerős helyzet: tudjuk, hogy reagálunk a dolgok vizuális reprezentációjára, de nem tudni, pontosan hogyan. Ezért, miközben ezeket a bájos, gyönyörű festményeket nézzük ezen a különleges megnyitón, meg szeretném osztani önökkel Michel gondolatait, amit az elmúlt hónapok alatt mesélt nekem a munkáiról és arról, hogyan dolgozik. Először is, bár mindig is festő volt, Michael széleskörű rendezői munkássága vezetett a mozgó kép csodálatához, különösen a mozgásban levő emberi alakhoz. És kiken lehetne ezt jobban tanulmányozni, mint a táncosokon? Videókkal kezdte, amiket a stúdiójában készített profi táncosokról. Ezekből számtalan pillanatképet választott ki, melyekről sok nagyszerű rajzot készített. Egymásra helyezett két vagy három pozíciót, melyeket a tánc bizonyos részleteiből választott ki. Egyszerűnek hangzik, de a kreatív tehetségnek nevezett misztikus dolog teszi bonyolulttá. Michael így beszél erről: “Kidolgozom a fő vonalakat és formákat, amik meghatározzák a mozgást. Kihagyom azokat a részleteket, melyek elterelik a figyelmet a mozdulatról –például a fejet, mely túl lényegessé válna. Ha az összes információt megjeleníted, a néző csak azt látja, ami a felszínen van – egy táncoló part. Nem akarom elhomályosítani az alakokat azért, hogy a mozgás képzetét keltsem, mint ahogy a fotókon látjuk. Az egész lényege a kétértelmű kompozíció. Nagyon fontos a kétértelműség jelenléte, így a nézőnek két-három különböző pozícióra kell figyelnie." Egy másik művészre utalva, aki szintén táncosokat festett, Michael azt mondta: “ Degas tudta, hogy egy festményen az üres terek és a balerinák ugyanannyira fontosak. A kihagyott részeknek ugyanakkora szerepe van, mint a megjelenítetteknek.” De a kreativitás folyamata a művészt is érheti váratlanul. Michel elismerte: “ Mikor a kezdeti rajzokat állítom össze, gyakran én is meglepődök. Annyi vonal tűnik fel és kapcsolódik össze, hogy szinte ritmust alkotnak és ez majdnem olyan, mintha zenét rajzolnék.” A szín egy újabb elem, amit mi, nem művészek így veszünk észre: “ Ó, tetszik ez a szín!” vagy “Nem furcsa hogy ezt a színt használta?” A színhasználatáról Michel a következőt nyilatkozta: “ Tónusokkal dolgozok, mert azt akarom, hogy az emberek a formákat lássák. Biztos vagyok benne, hogy a formáim és vonalaim mozdulatokat alkotnak, de a szín a harmadik elem, melyről még tanulok. Például, egy kis piros, vagy sárga változást tud okozni, uralni tudja a festményt. Matisse azt mondta, hogy ha megváltoztatott volna egy színt, talán az egész festményt meg kellett volna változtatnia.” És most, láthatjuk a festményein – különösen a legutóbbi munkáin, a mögöttem lévő kék sorozaton - Michael úgy érzi, hogy sikerült elérnie, amit akart, a mozgás illúzióját kelteni egy állóképen. Láthatjuk, hogy ott van a kétértelműség, ott vannak a színek. Megérthetjük, miért és hogyan mozognak a táncosok, és azt mondhatjuk : “Gyönyörű!”

Az Ari Kupsus Galériában 2011. november 30-án  Kondor Attila kiállításának az ünnepélyes megnyitójára 18 órától kerül sor. A kiállítás december 30-ig tekinthető meg.

Kondor Attila  2000-ben diplomázott a Képzőművészeti Egyetemen. Kétszer nyert Barcsay-díjat, majd litográfiai munkáit is elismerték egy első díjjal. 2000-ben Kondor Béla-díjjal jutalmazták, 2007-ban Római Ösztöndíjat, majd 2009-ben Újbuda Mecénás ösztöndíjat nyert. A festményei klasszikus elemekből építkeznek, mégis mindenképpen a jelenhez kapcsolódnak. Képei filozófiai igényű gondolatok hordozó – láthatólag elmélyülten tanulmányozza a nagy gondolkodók műveit – Herakleitosztól Heideggerig. Munkáin egyrészt a bölcselet által inspirált tájkert témái jelennek meg: moccanatlan víztükrök, kutak, út. Másrészt építészeti metafórákkal: erős kontrasztokkal, fény-árnyékhatással és hangsúlyos koloritással megjelenített ajtókkal, lépcsőkkel találkozhatunk. E tárgyak azonban nem a látványfestészet, hanem a metafizika jegyében jelennek meg: a mélytónusú, helyenként sötét színkezelést vakítóan fehér fénynyílások ellenpontozzák.  A kiállítás képeivel kapcsolatban Kondor Attila rövid statement-jét idézem, aminek A Feltétlenség jele címet adta:

,,Lehet-e ábrázolni az ábrázolhatatlant? A neoplatonikus ihletésű bizánci esztétikában a teremtetlen fény ideáját az ikonfestészet az arany háttérrel tette láthatóvá. Egy különös indiai dzsaina szobron pedig a test formájára csak az aranylap síkjából kivágott és üresen hagyott jellegzetes sziluett utal a világ feltételeitől Megszabadult Emberre.

            Az ajtókeret és az ajtószárnyak között megjelenő tiszta fehér pigment éles vonalban elkülönül a kép többi érzéki elemétől. A koncentrációban megjelenő tapasztalat a kiindulási pont. A fehér forma olyan intenzív, hogy szinte beleég a tekintetbe – e negatív forma különválik a pozitív formától, önálló élete a feltétlenség jele. Ebben a sorozatban ebből az új nézőpontból tértem vissza a korábbi három festészeti sorozat témáihoz, hogy a feltétlen lét elővételezett transzparenciával telítse korábbi témáimat.”

Az Ari Kupsus Galéria 2011. november 2-án nyitja meg Maria B. Raunio Egyedül-együtt című kiállítását. A kiállítás november 26-ig tekinthető meg. Az ünnepélyes megnyitóra november 2-án 18 órától kerül sor, a kiállítást Ő Excellenciája Jari Vilén, Finnország magyarországi nagykövete nyitja meg. Maria B. Raunio finn származású, de 11 éve él Budapesten és idén diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, ahol Nagy Gábor volt a mestere. Az északi származása akaratlanul is alakítja művészetét, a megtapasztalt magány, ami ebben az értelemben egyáltalán nem negatív, minden csónakban és nőben ott van, amit valaha lefestett. Így nyilatkozik erről: ,,A friedrichi, északi ember, aki a tengerparton áll és maga elé néz a messzeségbe, egy kis apró egység a hatalmas természetben. Ezt sugallja az a természetes aktus is, amikor az édesanyám a jeges téli tóra lép és megnézi a körülötte terülő végtelen tájat, csendben elmélkedik, és hosszú percek után visszafordul. Az egyedülléte mértéktelen, de a jelenléte erős és a természettel való együttléte tagadhatatlan. „ A stílusa expresszív, érzelmeket ébreszt. Talán még félelmet is abban, aki nem tudja elfogadni-befogadni a magányt. A téma nagyon személyes, ugyanakkor minden embernek, különösen minden nőnek szól. Ezt hangsúlyozza az is, hogy Marianak hat éve állandó modellje van, de soha nem konkrétan őt festi, hanem egy általános nőt jelenít meg. A kiállítás címe: Egyedül-együtt. Ez, a festőnő egyik legkedvesebb női életszakaszára, a várandósságra is utal. A festményein szinte szakralizálva jelennek meg a gyermeküket szívük alatt hordó anyák. Egyedül, mint anya, hiszen ez egy olyan állapot, ami nem adható át teljesen soha másnak, szavakkal nem körülírható. Mégis együtt a gyermekkel, aki már ott van, soha nem hagyja egyedül.

Dr. Nemes Laszlo Norbert, Kodaly intésetnek az Igasgatója:

Hölgyeim és Uraim! Önök az utóbbi idők leges-legszakszerűtlenebb kiállítás megnyitóját fogják most hallani egy muzsikustól, aki csak azért van ma itt, mert rendkívüli módon tiszteli az Ari Kupsus Galéria a fiatal képzőművész tehetségek felkarolásáért végzett mindenféle tevékenységét és mellesleg Orr Máté rajongó, s ezidáig már három Orr Máté festmény tulajdonosa. Napi barátságban vagyok a képekkel. Prominens helyet találtak maguknak lakásomban. Máté grafikája tekint rám a könyveim borítójának belső Ex Libris jeléről is.

S persze most leginkább szabadkoznék, hogy de hát én nem is ... meg csak egy egyszerű muzsikus vagyok ... ok valamiféle művész, de hát mégsem szakmabeli ... meg vannak itt különben is sokan olyanok, akik jóval szakszerűbben tudnának kiállítást megnyitni.

Én nem szakmai tudást, csak a szívemet hoztam a mai megnyitóra. No meg azt az élményt, hogy gyermekkorom óta a művészetek közelében élek, s ez az élmény ad szárnyakat képzelőerőmnek, ez az élmény segít az eligazodásban, és az azonosulásban a kifejezési formák és jelképek gazdag tárházában, ez segít a születő értékek felismerésében is. Sajnálom, hogy a vizuális művészettel aktív kapcsolatot nem alakítottam ki, mert ez az élmény a kifejezésmódok mélyebb megismeréséhez segített volna hozzá.

Egy muzsikus sokat tanulhat a képzőművésztől. Kodály a Ki a jó zenész című beszédében a kiművelt szívvel kapcsolatban így fogalmaz, s idézi Robert Schumannt.

A kiművelt szív: “A harmadik pontra nem látok órát egy iskola tantervében sem. Pedig ebben van a legtöbb fogyatékosság. De hát nem is lehet ezt órákon tanítani. Talán a lélektan az egyetlen tanítható alapja. A többit az élet adja, a nagy írók műveinek olvasása, nagy művészek alkotásainak tanulmányozása: “Nézz körül alaposan az életben, más művészetekben és tudományokban is...” Minden művészet nyújt valamit, ami sajátja, ami másban nem található. “Művelt zenész Raffaello Madonnáit annyi haszonnal tanulmányozhatja, mint egy festő Mozart szimfóniáit” – mondja Schumann máshelyt.”

Milyen élményekkel gazdagodom Orr Máté művészetét látván? Lenyűgöznek Máté formái mind a kisebb mind a grandiózusabb kompozíciók.  Ámulatba ejtenek képein a klasszikus festő realisztikus pontossággal megfestett részletei mind a tárgyi világ mind az állat és állati alakot öltött ember-ábrázolások terén. Dús, omló drapériák, gyűrődő terítők, turbánok, buján redőzött tógák, az anyag nemes szépsége és gazdagsága. Mellettük a sivárság, csillogó üvegtárgyak, kettétört kenyérdarab, fehér bögre, vízzel telt nejlon zacskó, mesterien festett fotórealizmus. Ezekkel a részletekkel kontrasztál, a gyermeki, számomra leginkább a képregények, a kivágós - ragasztós könyvek világát idéző hátterek, díszletek. Karcsú asztal, várpalota, virágos vagy kockás asztalterítő.

Orr Máté kettős látásmóddal, a grafikus és a klasszikus realista festőművész kombinált eszközeivel hoz létre, alkot egy új, álomszerű, a hétköznapi valóságon túli valóságot. A képgrafikus és festő kettős szemüvegén keresztül ábrázol. A kettős eszközrendszer együtt, a realista, mikrosebészi pontossággal kimunkált figuratív részletek és a sematizált, díszletszerű motívika a múlt század szürrealizmusának kifejezőrendszerét idézi számomra. A kiállított képein a valóság és a képzelet elemei kapaszkodnak egybe. A valóság folytonosan változó hiszen a képeken megjelenő formák pl. egy borosüveg, befőttesüveg, más-más körítésben, a képzelet szülte mindig különböző színvilágban és díszletek között más-más jelentést hordoznak. Jó egymás mellett látni ezeket a műveket.

A képzelet szabad szárnyalása, a grandiózus meghökkentés, az irónia, a groteszk, a játék együttesen jellemzi műveit. Képei a szabad asszociációk sokaságát rejtik magukban, s közben még további sok-sok titkot rejteget, a művész belső világát legfeljebb sejteti a kívülállók felé.

Nagyon tehetséges, egyéni hangvétel, igen korán kiforrott egyéni stílus jellemzi. Egy fiatalon felnőtt művész. Klasszikus és modern. Munkájában igényes, szenvedélyes, alázatos és igen tudatos. Köszönjük a Nemzeti Táncszínháznak és az Ari Kupsus galériának, hogy segíti ennek a fiatal művésznek kapcsolatát az érdeklődő külvilággal.

Önöknek élményteli bóklászást kívánok a képek világában. Köszönöm figyelmüket.

Szeretettel meghívjuk Önt

a Ráday utcai Humor & Bor Fesztiválra  
ahol a pop up Ari Kupsus Galéria bemutatja
 
MARIA B. RAUNIO

kiállítását
a

 IX Budapest, Ráday utca 28-ban

  2011 október 7-én és 8án a fesztivál nyitvatartási ideje alatt.



E két nap alatt a pop up Ari Kupsus Galériában megtapasztalhatják a Finlandia vodka és a finn fahéjas tekercsek fenséges ízét, melyeket Tommi, a finn nagykövetség főszakácsa készít el. A fahéjas tekercsek eladásából befolyt összeget egy budapesti óvodának ajánljuk, amely a rendkívül szegény szülők gyerekein segít. Minden egyéb adományt és a gyerekeknek szánt ruhákat nagy hálával fogadjuk.
Szeretettel várjuk kiállításunkra!

Bodolóczki Linda idén diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A „Keresem a hercegem” című kiállítása a párkapcsolat, a szerelem és a szexualitás témáját járja körül. A kiállítás anyaga közt találunk a giccs és a gyermekmesék illúzióteremtő világa által inspirált festményeket, valamint naplószerű, majdnem szó szerint véresen őszinte munkákat is.

Szerelmi herbárium

Keresem a hercegem – Bodolóczki Linda kiállítása

"Ne válasszunk magunknak csillagot?"
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez.
"A csillag vissza fog vezetni majd
A mult időknek boldog emlékéhez”

A közös múlt boldog emléke lengi be első pillantásra az Ari Kupsus Galéria legújabb kiállítását, amelyben ott dereng a rózsázsujjú, közös boldog jövő, ám másodjára már enyhe zavart érzünk, és azon kezdünk töprengeni, létezik-e vajon ez az emlék, ha igen boldog-e, közös-e egyáltalán, visszatér, vagy már bottal üthetjük a nyomát.

Bodolóczki Linda a belső térben található És boldogan éltek, amíg meg nem haltak című sorozatával (amellyel egyébként idén diplomázott a Képzőn) a boldogság megjelenítését járja körül. A motívumgyűjtés során próbaképpen beütötte ezt a szót a google keresőbe, és az ott kapott képek vezették az újabb kulcsfogalomhoz: a giccshez. Majd a különféle ábrázolási módokat kutatva, jutott el a meséhez, mint a boldogság-elképzeléseink forrásvidékéhez. Élénk színezésű, sablonokból építkező festményei a posztmodern idők képeskönyvének, a Walt Disney-animációknak stílusjegyeit emelik és transzformálják át. Egy-egy vászon egy-egy emblematikus Walt Disney-hercegnőt állít elénk, mint Hófehérkét, Hamupipőkét, Arielt. Alakjuk a körhintalovakkal, virágokkal, állatokkal, hercegekkel „boldogság-csendéleteket” alkotnak, amelyeket festett blondel-keret vesz körbe. A képek végletekig felpörgetett romantikus atmoszféráját erősíti maga a tér is. Ebben az értelemben installációval van dolgunk, ahol a környezet szerves részévé válik a műnek. Érdekes tükörjáték lép működésbe az antik bútorok és a kompozíciók között, mintha minden készen állna arra, hogy a herceg betoppanjon, és ölébe kapja a hajadont.

„Nincs-e több tárgy a szerelemben magában, mint az egész világban együtt véve” énekelték a virágok a 19. századi szerző Wohl Stefánia egyik novellájában. A történet szerint Irén takarítás címén kutatni kezd Henrik unokatestvére íróasztalán. Az utolsó fiókban szerelmi zálogok gyűjteményére talál szárított virágokkal, fürtökkel, fényképpel, illatos levelekkel, táncrendekkel. A lány elalszik, és álmában ezek a tárgyak megelevenednek, megszólalnak, mint egy Andersen-mesében vagy mint a Szépség és a szörnyeteg Walt Disney verziójában, s az ő elbeszélésükből ismerjük meg Henrik szerelmi kapcsolatainak dramaturgiáját.

Ha jobban szétnézünk a belső szobában, és el kezdünk kutatni, mint Irén, mi is egy ilyen szerelmi herbáriumra, záloggyűjteményre találhatunk; darabjai megbújnak az aranyozott órák között, mint a nippek, vagy mint a finom kézimunkák. Ám ha odafigyelünk, odahallgatunk az ő elbeszélésükre, nem várt dologgal kerülhetünk szembe. Bodolóczki Linda kollázsai a szerelmi almáriumok, naplók, emlékkönyvek műfaját idézik, de egyúttal teljesen kiforgatják, és megfosztják minden naiv illúziótól, festett blondel-kerettől. Az Első vérig címet viselő sorozatban a hagyományosnak tekinthető szerelem-attribútumok, mint a hajfürt vagy rózsaszirom között helyet kapnak a vércseppek, a tabletták, az óvszerek. A párkapcsolatok belső működése, vagy éppen működésképtelensége kerül előtérbe, hogy igen, van az az érzelmi állapot, amikor egész nap csak egy sós perec van a gyomrunkban, hogy elkeseredett üzeneteket kapunk és írunk, vagy, hogy gyógyszereket szedünk, mikor egyedül maradunk. A falon függő „boldogság-csendéletek” inverzeként azokkal az ideálokkal szembesítenek, amelyek a meséken keresztül kora gyerekkorunkban rögzültek, és még felnőtt korunkban is hajlamosak vagyunk ezeket számon kérni a magánéletünktől; nem ezt ígérte Ariel, Hófehérke, Hamupipőke és a többiek. Ezek a fényképkeretbe foglalt kompozíciók vezetnek át bennünket az első térbe, ahol a képek megváltozott léptékben, de ugyanazzal a nyers szókimondással láttatják a párkapcsolatok természetrajzát (vívódásokat, szexet, ábrándokat, hazugságokat, kudarcokat), mert az imént idézett virágok bizony nem tévedtek, a szerelemben sok minden sűrűsödik össze, amely így magában, több mint a világ. A különféle hétköznapi tárgyak összeillesztésének, illetve a naplószerű, vallomásos szövegfragmentumok alkalmazásának távoli rokonait, előképeit Tracy Emin, Nancy Spero, vagy Louise Bourgeois művészetében kereshetjük. De itthon is találhatunk kapcsolódási pontokat például Menyhárt Tamás életművében.

Bodolóczki a szerelmi ábrándokat dekonstruálva, a naplók és emlékkönyvek személyes auráján keresztül hív elő nemcsak saját magából, hanem a látogatóból is olyan emlékeket, tapasztalatokat, amelyek nem feltétlenül a boldog múltba vezetnek, viszont önvizsgálatra késztetnek. A művész következetes alkotói munkával dolgozza fel évek óta a populáris kultúra, a média szerelem-felfogásának ikonográfiáját, amely szoros összefüggésben áll napjaink boldogság-reprezentációival. Ennek a kutatásnak szintézését nyújtja a kiállítás. Javaslom legyünk erősek, és kezdjünk el mi is keresgélni ebben a szerelmi herbáriumban, de mielőtt ezt megtennénk, érdeklődjünk a mellettünk álló Erzsikétől, hogy a portrék közül ne válasszunk-e magunknak inkább herceget.

Mészáros Zsolt, művészettörténész

Az Ari Kupsus Galéria megnyitása óta először rendez hivatalos debütáló kiállítást a Képzőművészeti Egyetem végzős hallgatójának. A múlt évi negyedéves hallgatók versenyén alapított DEBUT EXHIBITION PRIZE lehetővé teszi a nyertes hallgató számára, hogy önálló kiállítással mutatkozzon be a közönségnek. Tavaly ezt a lehetőséget Margit Zsófia kapta meg.
Zsófia Temesváron született, tizennégy éves kora óta készül a festőművészi pályára. Tanulmányai alatt számos ösztöndíjat nyert. Ragyogóan színes csendéletei sugározzák a nőiességet, játékosságuk mögött azonban határozott művészi rend húzódik meg. A hagyományos egypontos perspektíva használatával a valóságot és a képi világot a néző képzeletében úgy egyesíti, hogy a fókuszt a mindennapi életben használt s a vásznon érdekesen összeillesztett tárgyak világára helyezi.
 
A kiállítást Sinkó István, képzőművész, művészeti író nyitja meg

Mate Orr In the Le Meridien

The Ari Kupsus Gallery will exhibit Mate Orr’s paintings on the outside terrace of the Le Meridien Hotel on the „Fashion Street of Budapest” (Deák Ferenc utca) as well as in the inner corridor of the same hotel.

Mate Orr graduated from the Academy Of Fine Arts Budapest in June 2011. He received the Ari S. Kupsus Salon Concert Society’s scolarship in 2010, as one of the most promising young talents. His first solo exhibition in the Ari Kupsus Gallery in March 2011 was highly successful.

The young talent’s magical still life paintings are an interesting combination of baroque, photorealism, and decorative abstract patterns. In his paintings realistic, skilfully painted every day objects, such as plastic bags and cantaloupes, get surreal and mystical aspects after being presented with surprising elements, like human figures with animal heads.

Mate Orr clearly has a successful career waiting for him.   

Károlyi Kastély, Fehérvárcsurgó, Károlyi József Alapítvány 

2011. Július 22. Péntek

A „Zene és Festészet” sorozatban

19:30 óra

Debreczeni Imre műveinek kiállítás-megnyitója

___________Ari Kupsus Gallery_________

20:00 óra

Gyertyafényes hangversenya kastély díszudvarán 

Reneszánsz Trió   

Szabó Réka – fuvola

Péterfia Tamás – trombita

Péterfia Csaba – harsona

 (M. Praetorius, P. Peuerl, J. Bodin de Boismortier, G. Ph. Telemann, J. Haydn, L. Mozart, L. van Beethoven)

Az étterem nyitva a hangverseny előtt és után, szálláslehetőség a helyszínen.

Jegyek: 2 000 Ft és 1500 Ft

Tájékoztatás és jelentkezés:

 Károlyi Kastély, 8052 Fehérvárcsurgó, Petőfi S. u. 2. Tel. 06 21 311 04 26

Együttműködésben a savonlinnai Talli-galériával.

Művészek:

Szenteleki Gábor

Orr Máté

Nagy Zsófia

Margit Zsófia

Szakszon Imre

Pályázható díjak:

-  Ari S Kupsus Salon Concert Society-díj, 100.000 ft (4 db)

   1. Székely Beáta, 2. Székely Beáta, 3. Kaliczka Patrícia, 4. Knopf Andrea

-  A finn nagykövet Jari Vilén-díja, 400 euró

   Kiss Viktória

-  Nemes László Norbert-díj, 100.000,- ft

   Kusovszky Bea

-  Cafe MOOD-díj, 100.000,- ft (2 db)

   Székely Beáta

-  Anonim magánember díja, 100.000,- ft

   Bene Zsuzsanna

-  Andi Reith-díj, 400,- Eur

   Székely Beáta

-  Lennard & Jeroen-díj, 100.000,- ft

   Malárik Kálmán

-  Arató Balázs art manager-díj, 100.000,- ft

   Székely Beáta

- „DEBUT” kiállítás az Ari Kupsus Gallery-ben egy hallgató számára. Az önálló kiállítás a hallgató diplomaévében, a diploma megszerzése után kerül megrendezésre.

    Kiss Viktória

Az Ari Kupsus Galéria kiállításán Adorján Attila, a magyarországi fotórealizmus egyik legemblematikusabb művészének tizenöt pasztellképe szerepel. A mostani tárlaton kiállított művek kivételesnek mondhatók Adorján életművében, és művészetének intimebb oldalát mutatják be, mint olajfestményei. A használt technika természeténél fogva a vonal nagyobb szerepet kap, és őszintén, meghatóan leplezi le az alakok mozdulatait és a textíliák hullámzását. Új stílus, új karakter alakul ki a javarészt ismerős témák újragondolásával, és rendkívül egyéni színvilág kialakításával.

Az

_______Ari Kupsus Gallery______

Art & Antique

és

Fehéroroszország Nagykövetsége

látogatásra hívja Önt

Nadya Hadun és Yan Yeresko festőművészek
műtermébe,

2011. február 19-én, szombaton délután 2 és 6 óra között.

Cím: 1084, Budapest, Rigó utca 6-8 II/13.

A kivételesen tehetséges művészpár már öt évvel ezelőtt diplomát szerzett hazájában, a minszki Képzőművészeti Akadémián, majd Budapestre költöztek, hogy itt folytassák tanulmányaikat a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Lírai, gondolatokban gazdag műveikben eredeti hazájuk művészi és kulturális hagyományát az új otthonuk által ihletett motívumokkal ötvözik.

Hadun munkáiban a női alakok sokszor a szláv népviseletből vett kendőben jelennek meg, míg tekintetükben a modern nő dilemmái és kétségei fejeződnek ki. A finom szecessziós elemek és az arany megjelenése a festményeken további anakronizmussal telíti meg azokat.

Yeresko geometriai ellentéteket felvonultató figurái feloldódnak színes, urbánus és természeti. világukban. Érzelemdús csendéletein a ragyogó festékfoltok gyakran állnak össze felismerhető figurákat idéző formákká, bár létük esetlegesnek tűnhet.

Nadya Hadun: Az örökkévalóság pillanatai, 60x70, olaj/vászon, 2010

 Az eseményen fehérorosz vodkát és Sümegi borokat szolgálunk fel, Fehéroroszország Nagykövetsége, illetve a Sümegi borászat jóvoltából

___________Ari Kupsus Gallery_________

Art & Antique

A megnyitón elhangzott beszéd:

"A két dimenziós vásznon három dimenzióban való ábrázolás nagyon sok esetben a művészi kísérletezés tárgya. Michael Milburn Foster ezzel szemben bátran vág neki, hogy ugyanezen a felületen négy dimenziót jelenítsen meg. Festményein mozgást látunk, nem megfagyva, hanem a színek és árnyékok áttűnésében fennakadva.

Egyéni megoldásai azon alapulnak, hogy a korábbi generációk technikájának alkalmazása mellé az időt, a 4. dimenziót is odahelyezi. Analitikus kubista módon boncolja fel a táncosok legfontosabb mozdulatait és a birkózók legplasztikusabb izmait.

A kimetszett mezők másodpercek területén folynak át, és a levegőperspektíva finom eszközei körvonalazzák őket, amelyet itt inkább a mozgás, mintsem a távolság érzékeltetésére alkalmaz a művész. A festmények mozognak. Ugrálnak. Ezt érzékeljük, ha pislogunk, majd újból rájuk nézünk. Megint leugranak a vászonról."

Jeff Taylor, művészettörténész

"Az észak-walesi születésű Foster Londonban végezte művészeti tanulmányait az 1960-as években, majd több mint 30 évig filmrendezőként dolgozott. Festményeiben egyértelműen megjelenik filmes múltja: teljesen egyéni hangvételű művei az emberi test mozgását ragadják meg filmekből kiragadott kockák és élő modellek alapján. Jelen kiállításon a Budapesten élő és dolgozó művész táncosokat és birkózókat megidéző merész sorozatait láthatjuk, akiknek az alakja vonalak, színmezők és árnyékolt sziluettek együtteséből áll össze és teremti meg a mozgás illúzióját."

Marisa Beahm Klein

Nadya Hadun és Yan Yeresko kiállításának megnyitóján elhangzott beszéd, 2010. 12. 09-én

„Nadya és Yan olyasmit visznek véghez sikeresen, amit sokan megpróbálnak, de kevesen képesek megvalósítani. Helyi, regionális kultúrájuk gyökereihez nyúlnak vissza, és azokat saját, személyes víziójukkal vegyítik, hogy egyéni, kortárs hangot üssenek meg.

Yan munkáiban a provinciális elemek vegyülnek Rothko színmezőinek és Pollock akciófestészetének kozmopolita befolyásával, de ezek mintegy díszítőelemként jelennek meg, hogy egy új, objektív kifejezésmód részeivé váljanak.

Nadya festményei az általa megjelenített falusi nők titkos életéből jövő empatikus suttogások melankóliájáról beszélnek. Arcuk lebilincsel minket érzelmi összetettségével, amint előtűnnek a minták és szimbólumok absztrakt kavalkádjából. Ezek a képek személyes narratívájuk közvetlen küszöbére visznek minket, és kíváncsiságot ébresztenek az iránt, amit még nem mondtak ki.

Nadya és Yan elérte mindannak a szintézisét, ami személyes és univerzális, helyi és kozmopolita – ami nagy ritkaság és elismerést érdemelnek érte.”

Jeff Taylor,  művészettörténész

_____Ari Kupsus Gallery____

Art & Antique

Szeretettel meghívjuk Önt

Yrjö Liipola és Johanna Oras

kiállításának megnyitójára,

 amelyet 2010. december 1-jén a Bródy Sándor utca 23/b-ben,

du. 6 és 8 óra között tartunk.

A kiállítást megnyitja Jari Vilén, Finnország budapesti nagykövete.

A kiállítás 2010. december 15-ig tekinthető meg.

Yrjö Liipola: Szekelyläinen metsätyömies (Székely favágó), 1908. Bronz, 51 cm

A kiállítást támogatói:

A bor szállítója: Sümegi, Keller Kft:         

______ _Ari Kupsus Gallery________

Art & Antique

      BRÓDY SÁNDOR UTCA 23/b, 1088 BUDAPEST, HUNGARY ,  +36-20-322 0 334

kiállításának megnyitója 2010. november 3-án, a Bródy Sándor utca 23/b-ben, du. 6 és 8 óra között lesz. Szeretettel várjuk!

A zárás dátuma:  2010. november 26.

Utazók / Travellers (2007)
70x100 cm, olaj, vászon / oil on canvas

A Károlyi József Alapítvány

tisztelettel meghívja Önt
a fehérvárcsurgói Károlyi Kastély kápolnájában rendezett gyertyafényes hangversenyre
a „Zene és Festészet” sorozatban

2010. augusztus 27. Péntek

19:30 óra

Szakszon Imre műveinek kiállítás-megnyitója

az Ari Kupsus Gallery, Budapest bemutatásában

kiállításának megnyitóját

 2010. augusztus 4-én a Bródy Sándor utca 23/b-ben, du. 6 és 8 óra között tartjuk,

amelyre szeretettel meghívjuk Önt.

A kiállítás 2010. augusztus 28-ig tekinthető meg.

Stefan Bönsch, Magyar szürkemarha. Apajpuszta, 2010, akvarell/papír.

_______Ari Kupsus Gallery______

Art & Antique

és

Fürjesi Csaba festőművész

<image001.jpg>
Áramlat, 2009. Olaj, akril, vászon, 100x200cm 

___________Ari Kupsus Gallery_________

Art & Antique

Új szabályok c. kiállítása

Megnyitó: 2010. márc. 31., du. 6-8.

A kiállítást megnyitja: Jeff Taylor művészettörténész.

A megnyitó szövege alább olvasható.

Áramlat, 2009. Olaj, akril/vászon, 100x200 cm

Lukács György filozófus és esztéta éppen körülbelül száz éve jelentette ki, hogy “az utak elváltak”, és a 20.század megindult a technikai fejlődés végtelen, szédítő útján.

Különös örömömre szolgál, hogy Csaba festményeiről beszélhetek ma, mert számomra művei pontosan annak a pillanatnak a szülöttei, mielőtt az utak elváltak. Amikor egy festmény egyszerre tud szép, technikájában innovatív és jelentéssel teli lenni.

 A Rebeka című festményt erre a falra helyeztük, hogy a járókelők is láthassák az utcáról, akik megállnak megnézni és azt látjuk, hogy úgy nézik, mintha kissé összezavart, ellentmondásos kulturális tudásuk mélyéről előhúzott halvány emlék vagy kusza archetípus lenne. Az Ószövetségi Rebeka-történetben valójában tevék szerepelnek, de a cím éppen azért olyan találó, mert a természetfölötti szamár megtestesíti mindazokat a töredékes eposzokat, amelyek tudatalattink mélyén ülnek.

Az első szobában Csaba Új szabályok c. sorozata alternative univerzumokba helyez sportágakat, ovális pingpongasztallal, kifordított golfpályával és hullahoppos rúdugróval. Ami viszont ebben az univerzumban is ugyanolyan marad, az a sportolók teljes lényét átható koncentrálás. Mindenki, aki űzött már valamiféle sportot, tudja, hogy még ha egy narancs fölött is kell távolugrania, a verseny közben csakis ott van és semmi másra nem gondol. És ezek a képek a versenyző magányos, elszigetelt lényében, mélyen gyökereznek.

A 20. sz. elején, Lukács kijelentése előtt a domináns művészeti irányzat a szimbolizmus volt. És nekem Csaba művei is szimbolisták. Ő egy 21. századi szimbolista. Műveinek jelentése van – nem egyszerű, közhelyes jelentései, hanem igen összetettek: tűnékenyek és értelmezésünk elől ki-ki siklók. És mint egy jó szimbolista, pl. az Egész úton hazafelé c. festményen Csaba megmutatja, hogy bátor művész: szembe megy az össze 20. századi áramlattal és megmutatja, hogy fél széppé tenni alkotásait.

Jeff Taylor

A nagy utazás

c. kiállítása

Crúz, 2009. 90x120 cm. Vegyes technika, vakolat, bitumen, vászon.

 _______Ari Kupsus Gallery______

Art & Antique

BRÓDY SÁNDOR UTCA 23/b, 1088 BUDAPEST, HUNGARY ,  +36-20-322 0 334

Földessy Péter

kárpátaljai művész, "Ukrajna Érdemes Művésze"

kiállítása

 _______Ari Kupsus Gallery______

Art & Antique

  

"A kárpátaljai Munkácson 1944-ben született Földessy Péter egy olyan akvarellfestői eljárást talált ki, amelyen a sokezer éves hagyomány új színekben virágzik. Termő ágon új, csodálatosan sziporkázó virág ez, hiszen a vízfestés soha egyetlen pillanatra sem szűnt meg lélegzeni, virágozni; gyermekeink is vízfestékkel firkálják első ,lelki virágaikat" a papírra (vagy a falra).
Földessy egyszerre könnyed és játékos, mint a gyermekek és a keleti kultúrák mesterei szertartásos, és mélyértelmű, mint a középkori freskófestők, és varázslatosan szellemes, mint a szürrealisták.
Nem tartozik egyetlen irányzathoz sem, mert csak függetlenént őrizheti meg azt az érzékenységet és derűt (mily ritka kortárs művészetünkben!), ami mad arak, bohócok, bölcsek, hegyek, tornyok, álmok és fintorok szövevényéből, mókuskerék-szerű forgatagából árad, s embervoltunk rejtelmeire világít."

___________Ari Kupsus Gallery_________

Art & Antique

Szeretettel meghívjuk Önt

Maria Raunio és Z. Szabó Zoltán

kiállítására,

amelyet 2009. december 1 és 31 között tartunk a budapesti Le Meridien szálloda Le Bourbon étteremben.

Jelen meghívó nyomtatott változatának bemutatásával 15%-os árengedmény kapható a szálloda Adria Palace bárjában és a Le Bourbon étteremben. Az engedmény nem érvényes a vasárnapi brunch-okon, valamint a karácsonyi és újévi rendezvényeken.

Maria Raunio, A Tiszánál/At the River Tisza, 2006. Tempera on paper, 70 x 100 cm

 Z. Szabó Zoltán, Angyal/Angel. Oil on canvas, 90x120cm.

  _______Ari Kupsus Gallery______

                                                          Art & Antique

Z. Szabó Zsoltán

Z. Szabó Zoltán
Fénysáv II. / Light-stripe II. (2003)
120x160 cm, olaj, vászon / oil on canvas

Lado Pochkhua, Georgia